Savanya Csilla a felnőtt válogatottban is helytállt

A Szent Mihály SE női labdarúgó csapatának játékosai – a szokásos edzésmunkájuk mellett – hetente egyszer egy extra edzésen vesznek részt a RedZone Sportban. Pelyhe Árpád kollégánk egy preventív, erőfejlesztő programot állított össze a lányoknak, szorosan együttműködve a vezetőedzővel, szem előtt tartva az edzésterhelést és a hétvégi mérkőzések időpontjait. A csapat egyik tehetsége, a mindössze 17 éves Savanya Csilla először léphetett pályára a felnőtt válogatott csapatban. Csillát az edzés után faggatuk.

– Az U17-es válogattottban már többször pályára léphettél, de a felnőtt csapatban ez volt az első szereplésed. Mit jelent számodra, hogy bemutatkozhattál a válogatottban, mit adott számodra ez a lehetőség?

– Az U17-es szereplés után bíztam benne, hogy előbb-utóbb kaphatok behívót a felnőttekhez is. Éppen otthon tévéztem, amikor felhívott a csapatmenedzser és feltette a kérdést: “Lenne-e kedved a felnőtt válogatott edzőtáborába elmenni?” Egyértelmű volt a válasz: Még szép, hogy van kedvem! Óriási lendületet és motivációt adott ez a lehetőség. Még tisztábban látom a célom: minél jobb eredményt szeretnék elérni a klubcsapatommal, és olyan teljesítményt nyújtani, ami állandó helyet biztosít számomra a válogatottban is.

– Hogy érezted magad a 10 napos felkészülés alatt, hogy fogadott a csapat?

– A Bosznia-Hercegovina elleni meccs előtt egy 10 napos edzőtáborban vettünk részt Telkiben. Itt a bő kerettel készültünk a mérkőzésre. Az új szövetségi kapitány is most találkozott először a csapattal, úgyhogy minden szempontból az ismerkedésről szólt ez a néhány nap. Sok új embert ismertem meg, és jó volt látni, hogy milyen professzionális munka folyik a női futballban is. Nem éreztették velem, hogy „újonc” lennék. Mindenki barátságos volt, az idősebb, tapasztaltabb játékosok is egyenrangú félként kezeltek, ami azért is fontos, mert így csak a munkára tudtam koncentrálni.

– Új kapitány irányítja a csapatot, milyen volt vele dolgozni, milyenek voltak az edzések?

– Korábban nem dolgoztam külföldi edzővel, azonnal érezhető volt a profi hozzáállás. Az edzések sokkal gyorsabbak, pörgősebbek voltak, mint amihez hozzá vagyok szokva. Az edzésmunka javarészt a védekezésre az egymás közti távolságok tökéletesítése és a tolódásokra koncentrált. Emellett azért voltak játékosabb edzések is, volt például olyan nap, amikor ping-pongoztunk és lábtengóztunk. Ezek a „lazább” napok lehetőséget biztosítottak, hogy jobban megismerjük egymást, a pályán kívül is jobban összeszokjunk. Összeségében elmondható, hogy a stábtagok és a teljes csapat végig nagyon profin állt hozzá a közös munkához.

– A RedZone Sportnál stabilizációs, korrekciós és robbanékonysági gyakorlatok egyaránt részét képezik az edzéseiteknek. Számodra milyen pluszt adnak ezek a foglalkozások?

– Nagyon fontosnak tartom a külön edzéseket, vagyis amikor nem a pályán folyik a munka. A kiegészítő edzés sokszor kevésbé látványos, viszont annál fontosabb. Jóllehet „csak” heti egyszer megyünk a csapattal, de elmondhatom, hogy sokkal stabilabbnak érzem magam. Korábban többször alulmaradtam egy-egy párharcban, de rengeteget erősödtem, ami nagy előnyt jelent a pályán. Lekopogom, a sérülések is elkerültek, ami meggyőződésem, hogy a RedZone-ban végzett edzéseknek is köszönhető, hiszen olyan izmokat is meg tudok erősíteni, amiket a „normál” edzéseken nem vagy csak kevésbé.

– Mondj még néhány mondatot a rövid-, középtávú céljaidról és ígérjük elengedünk.

– Most egy cél lebeg a szemem előtt. A hátralévő 4 meccsünket meg kell nyerni. Cél az NB1-ben való bennmaradás, úgyhogy most csak erre koncentálunk. Természetesen a felnőtt válogatottban is szeretnék még pályára lépni, sőt igazából nem titkolt célom, hogy állandó kerettag legyek a nemzeti csapatban. Nemsokára itt a VB-selejtező sorsolás, bízom benne, hogy újra megcsörren a telefonom, hogy várnak a válogatottban. 

Így legyen, hajrá Csilla, hajrá St. Mihály!