Kornél Blogja: Miért is ugrálunk boxokra?

Nem csak a RedZone Sport szegedi edzőterme, valamint a hozzá tartozó honlap újult meg 2019-ben, elindult Kornél Blogja is. Ebben a terem szakmai vezetője, Bubori Kornél beszél a funkcionális edzéshez kapcsolódó hasznos információkról, tudományos témákról és a vendégek számára alkalmazható tapasztalatokról.

Egyre több edzésen látom, hogy különböző méretű boxokra szökdelnek a sportolók, és ennek nagyon örülök. Most arról szeretnék beszélni, hogy miért is jó és egyben miért lehet veszélyes ez a módszer.

• Mik a pozitív hatásai az idegrendszerre, a szalagokra és az izomra?
• Kinek ajánlom és kinek nem?
• Mikortól érdemes elkezdeni?
• Mi lehet a cél vele?

Kezdek egy kis fizikával. Mi történik, ha azt kérem egy sportolótól, hogy ugorjon fel 3 m/s sebességgel? A példa kedvéért feltételezzük, hogy ezt pontosan ekkora sebességgel végre is hajtja. Legyőzve a gravitációs erőt, a fizika alapján a levegőbe fog emelkedni. Ahogy emelkedik, a sebessége csökkeni fog, majd a csúcsmagasságon ez egy rövid időre 0 m/s lesz. Ezután ismét növekszik majd a sebessége, de az irány az eddigiekkel ellentétes lesz, azaz a talaj felé közelít. A talajfogás előtti pillanatban a sebessége ugyanakkora lesz, mint amekkora sebességgel elhagyta azt, tehát ebben az esetben 3 m/s.

Miért írtam ezt le? 

Mert a leírtak alapján egyértelmű, hogy a talajra érkezésnél ugyanakkora sebességet kell „kezelnie” a testednek, mint amekkorát felugrásnál generáltál! A legnagyobb terhelést a boka- és térdízület szenvedi el, a legnagyobb erőt pedig csípőfeszítéssel generálod.

Miért fontos ez?

• Egy élsportolót, akit amúgy is elég sok erőhatás ér a mérkőzés során, biztos, hogy ki akarom tenni még plusz erőhatásoknak?
• Egy nem élsportoló vendég biztos, hogy birtokolja már azokat a képességeket, amik az optimális felugrás és talajfogáshoz szükségesek?
• És ha már élsport és kérdések, két lábról milyen gyakran ugrik el egy sportoló?

Ezeket a kérdéseket egy másik bejegyzésben akár részletesebben lehetne tárgyalni. De most beszéljek olyanról is, amit ebben a bejegyzésben szeretnék megválaszolni.

Felugrás:

• gyors, robbanékony mozdulat
• excentrikus, izometriás, koncentrikus izomfeszülés
• rövid idő alatt nagy erőkifejtés a talajra
• teljesítménynövekedés nagyobb izomkeresztmetszet-növekedés nélkül
• több bekapcsolt ME
• pozitív hatás az inakra, szalagokra (elasztikusság, energiatároló képesség)
• sérülésminimalizálás

Miért jó megoldás a box?

Mint már említettem nem csak felugrásnál, hanem talajra érkezésnél is ér erőhatás egy sportolót. Biztos, hogy érdemes ennyiszer, ekkora erőhatásnak kitenni akár egy él-, akár egy nem élsportolót? Szerintem nem minden esetben! És itt jelenik meg a box, mint lehetőség. A talajról boxra ugrás kiveszi az egyenletből a talajra visszaérkezést, feltéve, ha a boxról felugrás után lelépsz. Lehet cél a boxra ugrásnál a maximális magasságú box használata, bár én ezt a legritkább esetben alkalmazom. A submaximális erőkifejtés is pozitívan hat a felgyorsulási és irányváltási képességre. Illetve az idegrendszer „élesítésére” is tökéletesen alkalmas az edzés egy adott fázisában.  

Mi lehet vele a cél?

Szinte minden csapatsportban szükség van gyorsulásra, fékezésre, irányváltásra. Ezeket a mozgásokat pedig döntően egy lábbal végezzük. Tehát végcél lehet, hogy a bilaterális mintáról térjünk át az unilaterális mintára.

Változók:

• tempó
• kivitelezés módja
• síkok
• eszközök
• fázisok
• intenzitás
• felület
• ellenállás

Mikortól?

Gyerekkorban minél előbb. A gyerekek imádnak ugrálni, szökdelni. 4-5 éves kortól játékos módon ezt szívesen teszik is. 10 éves kor környékén pedig már irányított formában a felugrás és talajfogás parciális módszerrel oktatható. A szenzibilis időszak 10-15 éves kor közé tehető.

Fotó: Patyi Photography

Kornél Blogja az ATP Szövegírás szövegírói segítségével valósul meg. Itt találod őket!