Kornél Blogja: Hogyan hat a serdülőkor a landolási technikára?
Ez itt Kornél Blogja, amelyben a RedZone Sport szakmai vezetője, Bubori Kornél beszél a funkcionális edzéshez kapcsolódó hasznos információkról, tudományos témákról és a vendégek számára alkalmazható tapasztalatokról.
Rengeteg élettani adaptáció kíséri a serdülőkort, logikus kérdés, hogy ezek a változások miként befolyásolják például a felugrási magasságot. Ezen időszak alatt az edzőknek érzékenyen kell tudniuk kezelni a sportoló által tapasztalt pszichológiai és élettani nehézségeket. A programot, úgy kell kialakítani, hogy támogassa az alkalmazkodást, minimalizálja a sérülések kockázatát és javítsa az önértékelést. A bejegyzésem célja, hogy a serdülő korban felmerülő talajfogási problémákat feltárja és megoldást javasoljon rá.
Vizsgálat:
- 2015-2016-os szezon, USA.
- 6 különböző profi labdarúgó-akadémián több mint 400 játékos.
- 10-18 éves kor között.
- Testtömeg-, ülő és álló testmagasságméréssel azonosították be a csúcsnövekedési fázist.
- Egylábas felugrást (SLCMJ) végeztek csípőre tartással erőplatón.
Mit találtak:
- Csúcs növekedésifázis előtt, alatt és után folyamatosan növekedett a vertikális ugrási magasság.
- Ezzel párhuzamosan szintén minden fázisban emelkedett a talajra függőlegesen kifejtett abszolút erő mértéke is.
- A térd valgus csökkent a növekedési fázis utáni időszakban, összehasonlítva az előtte lévő időszakokkal.
- Ezzel együtt a csípő optimálisabb szöget zárt be talajfogásnál.
Felugrás utáni talajfogás során a test komplex egésze reális képet tud adni egy sportoló állapotáról biomechanikailag. Véleményem szerint a két legfontosabb ízület a térd és a csípő, de a bokát sem lehet figyelmen kívül hagyni, például a korábbi bokasérülés a teljes talajfogási mechanizmust befolyásolhatja.
A megnövekedett abszolút értéke a talajra kifejtett erőnek természetesen összefügg a serdülő kor alatt megnövekedett testtömeggel. Ez a megnövekedett testtömeg növeli a sérülések kockázatát minden egyes talajra érkezésnél, akár futásnál is. Ennek a kockázatnak a csökkentése érdekében a fiatal sportolóknál élni kell az erő edzés pozitív hatásaival, pliometrikus edzéssel és amennyiben szükséges korrekciós programmal.
A megnövekedett erőteljesítmény és ugrási magasság megváltoztatja a sportoló tömegközéppontját felugrás alatt, ami kihívást jelent landolás során (stabilitás). Fiatal sportolóknál gyakran megfigyelhető a „csökkent” térd- és csípőflexió, ami egy merevebb landolási technikára utal.
Azt szoktam kérni, hogy a következőt képzeljük el: mi történik, ha ledobok egy rugót a tetején egy kisebb kővel vagy egy nagyobb téglával? A kisebb kő gyakorlatilag landoláskor nem változtatja meg a rugó tulajdonságait (csúcsnövekedési fázis előtti időszak). A nagyobb tégla viszont komoly munkára fogja a rugót a struktúra fenttartásához. Ha ezt a rugó nem képes kezelni ezt (túl nehéz a tégla, túl nagy a magasság), akkor meghajlik, eltörik. A rugó ebben az esetben a törzs és csípő környéki izmokat szimbolizálja. Ennek tudatában folyamatosan ügyeljünk az erőfejlesztésre, a technika javítására és a kisebb erőkifejtéssel járó szökdelésekre, akár boxra.
Összegezve: minden életkorban figyelni kell a sérülések lehetőségének csökkentésére. A programnak fókuszálnia kell a technikára, az egyensúlyra, a boka-, térd-, csípőízületekre és a folyamatos izomerőnövelésre.
Forrás: School of Sport and Health Sciences and Youth Physical Development Centre, Wales, UK
Kornél Blogja az ATP Szövegírás szövegírói segítségével valósul meg. Itt találod őket!